Szörnyű Álmos 2. – Kender lesen Kenderesen

Fogd Azár forgolódni kezdett az ágyában. Fülét a párnájába mélyítette, de hiába óhajtotta a csendet, másik hallószerve tovább gyűjtötte a zavaró hangokat. Fejére húzta a takaróját, hogy tompítson a kellemetlen neszen, de a hanghullámok zavartalanul áthatoltak paplanjának szövetszálain. Megint megszólalt a bim-bam csengő, amihez egy, vagy két ököl ideges verdesése társult, s a koncert éles harangszava alatt mélyen dobogni kezdett a ritmus. Úgy érezte, agya az ajtólappal együtt remeg, a párnáját, a takaróját, de még a lepedőjét is a fejére tekerte. A koncertező kitartóan verte a tamtamot, s mikor a csengő kolompolása már csordányi baromként bőgött pamutpáncélja alatt, kipattant az ágyból. Üvöltve szertehajította ágyneműit, majd minden lépésénél rotyogó ánuszgőzt eregetve a bejárati ajtóhoz sietett. Kilesett a kémlelőn, de nem látott senkit. Boldoggá tette a gondolat, hogy feladta az ebadta, és máris puha ágyára fókuszált. Alig, hogy hátat fordított az elcsendesedett zajforrásnak, a kolompolás új erőre kapott. Megfordult, és miközben kiüvöltötte magából a dühöt, feltépte az ajtót. Senkit nem látott odakint. Egy pillanatra megmerevedett a láthatatlan zajkeltő láttán, aztán erőteljesen meglendítette az ajtót, hogy az rémületkeltő üzenettel csattanjon a keretébe.

– Hohó! – férkőzött egy cipőorr a meglendült ajtó útjába. – Picinyem!

– Kobold! – nézett Lencse Ödönre Azár. – Mit keresel te itt? – tárta ki az ajtót előtte.

– Na, épp ez az! – lépett az előtérbe Ödön. – Nem eleget! – emelte meg mérgesen a kezében tartott csomagját. – Két nappal ezelőtt rendeltem egy eredeti német napenergiával működő ruhaszárítót! Tudod, mit kaptam?

– Mit?

– Ruhaszárító kötelet! Ja, és persze egy leírást, amely azt javasolja, hogy napos helyen feszítsem ki! – rázta meg a kezében tartott kötelet a fickó.

– Hát, komám… – röhögött Azár. – … nem hazudtolod meg önmagad!

– Te! – szaglászott forgolódva Lencse.

– Én? – nézett rá Azár.

– Mi ez a savanyú szag? Nem kéne kiürítened a szemetest?

– Szag? – forgolódott Azár. – Ja, a szag! Lyukszusz!

– Mi? – nézett rá furcsán Ödön.

– Alfarhang!

– Minden rendben van? – nézett kérdőn a szemeibe Lencse. – Különösen viselkedsz!

– Farlehelet! – mosolygott Fogd. – Selyemsutty!

– Inkább káposzta! – szippantgatott a levegőből Ödön. – Vagy bab?

– Hát… – hangosan felnevetve Azár. – … az is van benne!

– De mi az a selyemsutty?

– Végbélfütty!

Ödön kicsit elgondolkodott, s miután pulzáló orra elegendő szagmintát gyűjtött, rámarkolt ujjaival.

– Fúj! – fogta be az orrát fintorogva. – Te a gyomorrottyot magyarázod? – kérdezte a levegő vételt nélkülözve. – Basszus!

– Na! – szólt rá Azár. – Szedd össze magad, ha már felkeltettél hajnalban!

– Hajnalban? – orrhangon a kisember. – Tíz óra van!

– Nyögd már ki, Mütyür, miért jöttél?

– Egy érdekes hirdetésre bukkantam a tegnapi újságban: dobozos, zacskós, copfos tömítő kender akció Kenderesen!

– És? Ebben mi az érdekes? Kendert a vizesek használnak…

– Meg a fityfenét! – szólt közbe Ödön. – Nem hallod benne az elrejtett üzenetet? Már ki is van porciózva!

– Mi bajod van?

– Az, hogy itt vagyok nálad fél órája, állok, mint a villanyoszlop… de ne izgasd magad, nem akarok leülni… ja, és a kávét két cukorral iszom! Üdítőt kérek-e? Hm… most, hogy megkérdezted, nem bánom! Jó, oké, egy szendvicset is elfogadok, de légyszi, ne légy ennyire erőszakos!

Azár kissé lenézően szemlélte vendégét. Szokatlan volt a stílusa. Egyik lábával a kisember mellé húzott egy széket. A vállaira markolt, aztán székre nyomta a piciny termetet. Egyik kezébe a kávéfőző üvegkancsóját nyomta, a másikba egy nagy dózis kenyeret adott, s miközben a kilós kristálycukorból vagy felet a kancsóba szórt, sót hintett a cipóra.

– Elégedett vagy? – nézett pici méreggel Ödönre.

– Erről tudod mi jutott eszembe?

– Hova?

– Mikor az étteremben szalonnás rostélyost kérsz paraszt módra! A pincér meg eléd csapja a tányért: – Nesze, baszd meg zabálj! Na, ez jutott eszembe! – harapott a veknibe Ödön. – Vajad nincs?

– Karattyolj kicsi rigó!

– Vadászbagoly! Jó?

– Ó, majd el felejtettem! Bocsánat!

– Hol is tartottam? – rágcsálta a kenyeret Lencse.

– Na, ez az! – szólt hirtelen Ödönre. – Hallod, hogy lötyög a fejedben a víz?

A kis ember megrázta a fejét, közben figyelmesen fülelt:

– Nem!

– Azért, mert tele van! – röhögött Azár. – Ezt beszoptad! – csapkodta nevetve a combjait.

– Tényleg, de vicces! – utánozta a nevetést gúnyosan.

– Figyelj már! – folytatta Azár nevetve. – Ha lerobban a motorcsónakod a Dunán, kiszállsz, hogy megtold, mi? – csapkodta megint a combjait.

– Figyelj már! – kontrázott Ödön. – Tudod, mi a különbség egy krumpli meg egy zsiráf között?

– Nem!

– Akkor ne menj piacra, mert könnyen becsaphatnak! – mulatott saját viccén Lencse.

Azár arcáról eltűnt a mosoly. Belenyúlt a hűtőjébe, elővett egy doboz Rámát, belemarkolt, majd a kimert margarint a veknire csapta:

– Itt a vajad!

– Folytathatnám végre? – nyalogatta a margarint Ödön.

– Epedezve várom!

– Nos! Arra gondoltam, hogy kiépíthetnénk a kapcsolatot a Kenderesi kenderárusokkal. Beépülünk, és lassacskán, szánt szándékkal felhívjuk magunkra a rendőrség figyelmét. Kitalálunk valami egyedi bandaakciót, és mikor rajtaütésszerűen leakarnak ránk csapni, előbújtatjuk azt a fekete bongyorka pasit, aki a pezsgőjével kér mindig elnézést az átverésekért!

– Ez briliáns ötlet! – kerekedtek ki Azár szemei.

– Ők megcsinálták az első részt, mi megcsináljuk a másodikat! – büszkén a kisember. – Kölcsön kenyér visszajár!

Fogd Lencse elé lépett, a magasba emelte, majd forogni kezdett vele konyhája közepén:

– Hogy férhetett ennyi ész abba a pöttöm fejedbe! Valami koncentrátum lehet!

– Valahogy össze kéne hozni Fa Somot Arankával!

– Na, lassan a dudákkal! – tette le Ödönt Azár. – Ez most nagyon durva volt! Mit akarsz te csinálni Arankával?

– Hát… valamiképpen sikamlóssá kéne…

– Ne! – tette ujját a szájára Azár. – Lassan a hévvel!

– Most meg mi bajod van? – hátrált el Ödön. – Valahogy be kell vonni a játékba a vezért is, meg Dudás századost is úgy, hogy nem ismerik szándékunkat, sőt, azt sem tudhatják, hogy mi mozgolódunk a háttérben! Érted már?

– Aha. – gondolkodva Fogd.

– Na, mármost! Dobok egy névtelen levelet Fa Somnak, amelyben felhívom a figyelmet a Kenderesi kenderre! Biztos, hogy azonnal rámozdulnak az ügyre, nekünk csak fel kell állítanunk a csapdákat!

– Van már ötleted?

– Majd együtt kitaláljuk!

– Jó! – bólogatott egyetértőn Azár. – Ragyogó!

– Rendelek egy adagot a kenderből, kíváncsi vagyok, mennyire ütős a cucc!

– És a többiek? – villant Fogd agyában egy kérdés. – Nekik mikor akarsz szólni?

– Összetoborzom a csapatot! Rendben?

– Nem ismerek rád! – nézett végig a kis emberen a nagy. – Fel vagy pörögve!

– Mekkora buli lesz bejelenteni az első rész premierjén, hogy kész a második! Bele tudsz gondolni? – nézett álmodozva maga elé Ödön.

– Nagy durranás lesz, az biztos! – merült álmaiba Azár is.

Némán mosolyogva álltak egymás mellett. Álmaikat nézve meredtek a semmibe, s míg Ödön tapsot és ovációt élt meg ábrándjában, Azár Dudás Arankát érezte a karjai között.

Szörnyű Álmos 2. – Kender lesen Kenderesen